Középfülgyulladás

Középfülgyulladás az egyik leggyakoribb fülészeti betegség, mely legtöbbször valamely vírusos nátha szövődményeként jelentkezik. Megjelenésében a gyermekkori érintettség dominál, de nem ritka a felnőtteknél jelentkező, sokszor vissza-visszatérő formája. Ez utóbbi gyakran torkollik krónikus állapotba.

A középfülgyulladás hátterében általában bakteriális fertőzés áll, mely a fülkürtön (garatot a középfüllel összekötő vékony járat) keresztül jut fel a torokból. A nem bakteriális - vagy más kórokozói - eredet szintén a fülkürttel (Eustach-kürttel), mégpedig annak károsodott működésével áll összefüggésben.

A középfülgyulladás tünetei

A gennyes, fertőzéses középfülgyulladás kezdeti tünetei lehetnek a láz, az elesettség, étvágytalanság, a fül nyomásérzékenysége. Ha gyermekünk feltűnően gyakran piszkálja, nyomogatja a fülét, mindig gondoljunk egy esetleges középfülgyulladásra. A fertőzés előrehaladtával a tünetek erősödnek, magas láz, erős fájdalom, a dobhártya kiszakadásával gennyes fülfolyás alakulhat ki. Mindehhez gyakran társul garatgyulladásra utaló köhögés.

A nem gennyes középfülgyulladás tünetei kevésbé jellegzetesek. Láz nincs, esetleg enyhe hőemelkedés. Fájdalom szintén nem jellemző, de ha mégis fellép, az egyszerű fájdalomcsillapítókkal jól csillapítható. A fülfolyás sem jelentkezik, legtöbbször még a dobhártya megnyitása (felszúrás) után sem.

A középfülgyulladás előfordulása

A középfülgyulladás okai

Az akut (heveny) középfülgyulladást legtöbbször nátha, esetleg garatgyulladás előzi meg. A két betegség ilyen szoros összefüggését anatómiai és élettani okok magyarázzák.

Az orrüreg hátsó részén, az orrmandula közelében mindkét oldalon egy kis csatorna (fülkürt vagy más néven Eustach-kürt) indul a fülek felé. A fülkürtnek igen fontos szerepe van egész életünkben a fül halló funkciójának biztosításában. Fülünk középső részében, mint egy levegővel telt dobozban, foglalnak helyet a hanghullámokat a dobhártyáról a belső fül felé továbbító hallócsontocskák. Hangtovábbító feladatukat azonban csak akkor tudják ellátni, ha az üregben uralkodó nyomás megegyezik a külső légnyomással. Bármilyen - akár pozitív akár negatív - eltérés, valamint levegő helyett folyadékkal való megtelése halláscsökkenést eredményezhet. Előbbit saját magunk is tapasztaljuk, ha autóval szerpentinre megyünk fel vagy le, vagy repülővel szálunk fel vagy le. Ilyen esetben a nyelés illetve ásítás nem egyebet csinál, mint az előbb említet fülkürtöt nyitja meg, biztosítva ezáltal a középfül és a külső levegő nyomás kiegyenlítődését.

Amennyiben a középfülünk normális légnyomási viszonyait nem tudja szervezetünk biztosítani, hallásunk csökken. Ez történhet úgy, ha fertőzés miatt a levegő helyét genny foglalja el, illetve ha a fülkürt működési zavara miatt a kiegyenlítő funkció esik ki.

A gyermekkori gyakori középfülgyulladás magyarázataként a fülkürt fejletlen anatómiája és érzékeny működése szolgál. A fülkürt még jóval rövidebb, a laza környéki kötőszövetek duzzanata miatt gyulladásban gyorsabban elzáródik, lefutása kedvezőtlenebb, mint felnőttkorban. Éppen ezért gyermekeknél különös figyelmet kell fordítani nátha esetén az orrváladék gyakori és alapos leszívására, a levegő áramlásának biztosítására. Az állandóan duzzadt orrmandula szintén oka lehet a gyakori középfülgyulladásnak.

A középfülgyulladás diagnosztikája

A heveny, bakteriális középfülgyulladás tényének megállapítása nagy valószínűséggel laikus számára sem okoz különösebb nehézséget. A jellegzetes tünetek (láz, a fül nyomásérzékenysége) megléte mellett nagy biztonsággal kimondható a diagnózis.

Az állapot megítéléséhez, a háttér kiderítéséhez, a korszerű és megoldást nyújtó kezelés megválasztásához azonban érdemes szakorvost felkeresni.

A szakorvos az általános fül-orr-gégészeti szakvizsgálat során megtekinti a garatot, az orrüregeket, a hallójáratokat, valamint a dobhártyán keresztül képet szerez a középfül állapotáról (légtartóság, folyadékgyülem, stb.) is.

Képalkotó eljárások (röntgen, CT, MR) általában nem szükségesek. Használatuk egyedül akkor indokolt, ha a gyakori középfülgyulladás okának felderítése, vagy az esetleges szövődmények felmérése a vizsgálat célja.

A középfülgyulladás kezelése

A középfülgyulladás kezelésének elsődleges feladata a dobüreg levegőzésének helyreállítása és biztosítása. Ennek érdekében kiemelt figyelmet kell fordítani csecsemő esetében a rendszeres és alapos orrszívásra, nagyobb gyermeknél a helyes és rendszeres orrfújásra. Nyálkahártya-duzzanat esetén a fülkürt levegőzésének helyreállítása érdekében nyálkahártya-lohasztó cseppeket is ajánlott használni.

A fül fájdalmának csökkentésére, a gyulladásos folyamat felgyorsítása érdekében ajánlott a fül melegítése. Ez történhet infravörös lámpával, bioptron lápmával, speciális fülmelegítő-sapkával, felmelegített sóval. Ez utóbbinál sajnos gyakoriak a só túlmelegítése következtében kialakuló égési sérülések.

Az előrehaladott, gennyes gyulladásnál sokszor szükséges a felgyülemlett genny elfolyásának biztosítása a dobhártya átszúrása által (fül-felszúrás). Egyes esetekben a váladék képződése olyan nagy fokú, hogy a dobhártya tartós nyitva tartása szükséges egy kis tubus dobhártyába való rögzítése segítségével. Amennyiben a gennyet nem ürítjük ki, a gyulladásos folyamatok akár a hallócsontok felfalásához, károsodásához is vezethetnek, ezáltal egész életre szóló halláscsökkenést okoznak.

Fertőzéses, bakteriális eredet esetén a kezelést általában valamilyen antibiotikum adásával szokás kiegészíteni.

Középfülgyulladás szövődményei

A gennyes középfülgyulladás legtöbbször meggyógyul, néha azonban szövődmények jelentkeznek. Ezek közül egyik legveszélyesebb a gennyes agyhártyagyulladás (meningitis). Súlyos szövődmény az agyhályog kialakulása.

Szövődmény jelentkezésekor a fülben lévő gyulladás megszüntetését a lehető leggyorsabban és maradéktalanul műtéti feltárás biztosíthatja.

Aránylag gyakori, hogy a gennyes gyulladás a dobüreggel összeköttetésben lévő csecsnyúlvány (ez a fülkagyló mögötti csont) üregrendszerére is ráterjed - mastoiditis. Mivel a csecsnyúlványból a váladék a szűk levezetés miatt nehezen tud ürülni, és a nyálkahártya gyulladása és duzzanata miatt is a környező csontos nyomás alá kerülnek, a csont felpuhul, beolvad. A gyógyszeres kezelés legtöbbször hatástalan, műtéttel teljes gyógyulás érhető el.

Gyakran előfordul, hogy a dobűri gyulladás látszólag meggyógyul, a láz, a fájdalom és a fülfolyás megszűnik. A gyógyulás azonban nem teljes. A tünetek rövidebb-hosszabb idő múlva ismét jelentkeznek. A nem gyógyuló, hosszabb ideje fennálló vagy ismétlődő középfülgyulladás következtében a hangvezető rendszeren (a dobhártya és a hallócsontok) maradandó elváltozások keletkezhetnek, amelyek műtéti helyreállítása bár lehetséges, lehetőleg el kell kerülni. A végleges károsodás kialakulásáig legtöbbször hosszú út vezet. Általában évek szükségesek, míg a dobhártya részben vagy egészen elpusztul, vagy a hallócsont láncolat megszakad. Ez megfelelő kezelésekkel elkerülhető.

A fentiekhez felhasználtuk dr. Szentágothai János, dr. Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia c. és dr. Ribári Ottó: Fül-orr-gégészet, fej-nyaksebészet c. tankönyvét.

Honlapunk elkészítését.
a Széchényi vállalkozás Fejlesztési Programon (SZVP 2005) elnyert pályázat tette lehetővé.