Anatómia, élettan

A fül-orr-gégészet szakterülethez - nevének megfelelően - három, egymással szoros kapcsolatban lévő, bár első hallásra teljesen különböző szerv tartozik:

• fül
• orr és melléküregei
• gége

Amint áttekintjük az említett szervek felépítését és működését, azonnal rájövünk, mennyire összefüggenek egymással. Az egyszerűség kedvéért külön-külön vegyük szemügyre őket.

Fül

A fül három, jól elkülöníthető részből áll:

• külsőfül (fülkagyló, külsőhallójárat)
• középfül
• belső fül

Külső szemlélő számára egyedül a külső fül látható, de a szakorvos is mindössze a külső- és középső fület elhatároló dobártyáig képes betekinteni. A fülkagyló érdekessége, hogy egyéni kanyarulatai alapján személyazonosság megállapítására is alkalmas. Eredetiulag a hang terelésére és erősítésére szolgál, azonban ez embereknél már eléggé visszafejlődött, a hangot mindössze 2-6-szorosára tudja erősíteni.

A külső hallójárat vezeti a hangot a középfül bejáratához, a dobhártyához. Hossza egyénileg változó, 2-4 cm közötti. Saját, automata tisztítóberendezéssel bír. A felszínén termelődő csekély váladékot (fülzsírt), az elhalt hámsejteket, a bejutott kisebb idegentesteket csillószőrökből álló futószőnyeg továbbítja a hallójárat nyílásához.

A dobhártya választja el a fül belső részét a külvilágtól. Ezzel a középfület hermetikusan elzárja a külső fertőzések, ártalmak elől. Azaz részben hermetikusan, ugyanis a középfül és a garat között húzódó Eustach kürt (fülkürt) minimális összeköttetést azért biztosít a külvilág felé, de erről később bővebben. A bobhártya másik szerepe, hogy a hanghullámokat, azaz levegő rezgéseit átadja a középfülben található hallócsontoknak. A dobhártya vizsgálatából a középfül állapotára is adatokat kapunk.

A középfül gyakorlailag a dobüreg. Benne találhatóak a hang továbbítására és felerősítésére szolgáló csontocskák: kalapács, üllő, kengyel. Ez a láncolat a hangot több mint 26-szorosára képes felerősíteni. A hang egyszerű tovbábításán kívül azonban védelmi feladatokat is ellátnak. Erős külső hangbehatásnál elmozdulásukkal védik a belső fület a túlterheléstől.

A középfül egészséges működése szempontjából nagyon lényeges a dobüreget a garattal összekötő Eustach kürt (fülkürt) épsége. A fülkürt egy nyálkahártyával bélelt, kb. 4 cm hosszú járat, mely normális állapotban zárt. Nyeléskor, ásításkor azonban megnyílik. Magunkon próbálva, ilyenkor halk, reccsenő hangot hallunk. Élettani szerepe a dobüreg szellőzésének biztosítása, annak érdekében, hogy a dobüregi légnyomás mindig megegyezzen a külső, minket körülvevő légnyomással. Állandó nyitottsága, illetve nyílási akadályoztatása középfülgyulladáshoz, halláscsökkenséhez vezethet.

A középfül részét képezik a dobüregből hátrafelé nyíló, a csecsnyúlványban található kis légtartó hólyagok, melyek dobüregi gyulladásban szintén gyulladásba kerülhetnek. Ez elsősorban gyermekeknél fordul elő.

A belső fülben található a halló és engyensúlyérzékelő szervünk. Míg a külső fül teljesen nyitott, a középső részben nyitott a külvilág felé, a belső fül teljesen elzárt terület, gyakorlatilag az agyunk része. Mind a hallás, mind az egyensúly érzékelés nagyon bonyolult, kifinomult folyamat, mely során fizikai jellemzők (hullámok, gravitávió) alakulnak át idegi jelekké, és továbbítódnak az azokat feldolgozó agyi területek felé.

Orr

Az orr funkciója hármas: szaglás, légzés, beszédhang alakítása. Felépítése ennek megfelelő. Részei:

• külső orr
• orrüreg
• orrmelléküregek

Az orr az arc jellegét alapvetően meghatározza. Vázát részben porc, részben csont alkotja.

Az orrüreg, mely az orrnyílásokkal indul, a garat illetve a szaglósejtek felé tereli a levegőt. Középen az orrsövény választja két, többé-kevésbé szimmetrikus részre. Oldalán találhatóakz orrkagylók, melyek szerepe elsősorban az átáramló levegő felmelegítése és párásítása. A nyálkahártya dús érellátással gyakran vezet vérzéshez. Az orrüregből nyílnak az orrmelléküregek.

Az orrmelléküregek nyálkahártyabélése megegyezik az orrüregével, annak minden változását (pl. gyulladását) híven követi. Melléküregek: arcüreg, homloküreg, iküreg, rostasejtek. A melléküregek nomális esetben nyítottak az orrüreg felé, mely nyíláson keresztl a termelődő nyák szabadon távozhat. A melléküregek egyben a hangképzésben, a hang színének kialakításában mint rezervoár fontos szerepet töltenek be.

Gége

A gége a felső légút igen fontos része. Szelepszerű működése annak nyitó- és záró feladatát látja el. Nyitása biztosítja a szabad levegőáramlást az alsó légutak felé és vissza. Zárása pedig megakadályozza nyelés közben, hogy bármi a légutakba kerüljön. Harmadlagos funkciója pedig a hangképzés.

A gége vázát a nyelvcsont és a gége porcai képezik. Közülük több kis izmok segítségével finom mozgásra képes, ezáltal biztosítva a gége záró és hangképző funkcióját.

A gége porcai:

Pajzsporc: a gége legnagyobb porca. Kívülről férfiaknál, mint az ádámcsutka jelenik meg. A kiemelkedés oka, hogy a két oldalsó lemeze elől férfiaknál hegyesebb szögben találkozik, mint a nőknél. A pajzsporc előtt helyezkedik el a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigyek. Természetesen ezek már nem a gége részei.

Gyűrűporc: a gyűrűporc a gége alapporca, egyben a légcső kezdete. A gyűrűporc határozza meg a gége átmérőjének nagyságát.

Kannaporc: hozzájuk tapadnak a hangszalagok. Mozgása szabályozza a hangnyílás nagyságát, a hangszalagok feszességét, a hang magasságát.

Gégefedőporc:

A fentiekhez felhasználtuk dr. Szentágothai János, dr. Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia c. és dr. Ribári Ottó: Fül-orr-gégészet, fej-nyaksebészet c. tankönyvét.

Honlapunk elkészítését.
a Széchényi vállalkozás Fejlesztési Programon (SZVP 2005) elnyert pályázat tette lehetővé.